Kiváló kollégák, jó barátok, nagyszerű szakemberek voltak.
+ Horváth Zoltán Ferenc (1964-2015). Már 1990 óta foglalkozott járművezető-képzéssel, több száz tanulóvezető szerzett nála jogosítványt. A BM állományában is oktatott, garázsmester a K&H Banknál, a tanítást másodállásban is folytatta. Iskolavezetői képesítést szerzett, 2009-ben alapította meg saját autósiskoláját, Pilisen. Biztos szakértelemmel, szívvel-lélekkel, nem mindennapi türelemmel dolgozott. Tanulói nagy szeretettel emlékeznek vissza az elméleti és vezetési óráira, feledhetetlen jó tanácsaira, többen barátként tisztelték. Szakmai tudását kollégái is elismerték, nagyszerű embernek tartották.
+ Weiszhaupt Istvánné Marika (1942-2015). Eredeti szakmája könnyűipari technikus, az Autóközlekedési Tanintézet ügyintézője, a hetvenes évek elejétől a nyolcvanas évek közepéig dolgozott a Bp. Baross utcai központban. Kedves kolléganő, nagyszerű munkatárs volt, mindenki szerette. Nyugodjék békében.
+ Tóth Dániel (1977-2015). A Győrben diplomát szerzett fiatal gépészmérnök 2004-ben Cegléden kezdte az oktatást, először édesapja Radiál Autósiskolájában szerzett tanítási tapasztalatot. Később a Soós és Farsang Bt. autósiskolában dolgozik, iskolavezetői képesítést szerez, 2007-ben már saját vállalkozást alapít, a Tóth Tanoda Autósiskolát. Megalapozott, biztos szakértelemmel, nagy szívvel látott a munkához, csak ennek a hivatásnak és családjának élt, de a szív hirtelen megállt. Megint csak szenvedünk ettől, fiatalon itt hagyott bennünket egy segítőkész, tisztességes szakember, aki még nagyon sokat tehetett volna.
+ Konyár Ferenc Dénes (1935-2015). Először a tanítóképző iskolát végezte el, majd gépésztechnikus, Győrben a Közlekedési Távközlési és Műszaki Főiskolán szerezte tanári képesítését. A hetvenes évek végétől a közlekedés legkülönbözőbb szakterületein tanított, mellékállásban és megbízással, mindig alapos felkészültséggel, mindig a rá jellemző laza nyugodtsággal. Miközben helytállt főfoglalkozású munkahelyein, állami intézményekben, közlekedési vállalatoknál, felelős beosztásokban dolgozott. Volt a Csepel Autógyár normatechnológusa, a Volán Tröszt oktatási osztályvezetője, a Közlekedési Minisztérium főmunkatársa, a SZÖVAUT személyzeti vezetője, a Fővárosi Közlekedési Felügyelet képzésfelügyelője. Szakmai pályafutása példaadó, sokat tett a közlekedésre nevelés ügyében. Nyugdíjasként sem állt meg, volt mit tanítania. Értjük, értjük, egyszer mindenki elmegy, csakhogy a fájó hiányérzet, az marad.
+ Palotai Tibor (1950-2015). Eredetileg hivatásos gépkocsivezető volt a szombathelyi Volánnál, műszaki oktatói végzettséget szerzett a KTMF Győri Főiskolán, tíz évig rali-versenyző, minden járműkategóriát vezetett, nagyon sokat tudott az autózásról. Azt is tudta, hogy ezt tovább kell adnia, 1974-től a Vas megyei Autóközlekedési Tanintézet oktatója, 1985-ben vizsgabiztos, 1991-től a megyei Közlekedési Felügyelet képzés- és vizsgafelügyeletének vezetője. Hozzáértő, mindig segítőkész emberi magatartását nemcsak munkatársai csodálták, országos hírű kiváló szakember. Mégis, 2007-ben - átszervezés miatt - mennie kellett hatósági munkahelyéről, egy évvel a nyugdíjazása előtt. Ott dolgozott, ahol szükség volt rá, a Topido Kft. autósiskolában visszatért a tanítványok közé. A sors azonban már kevés időt adott számára. Mennek el a régi ATI-sok. Tibor sincs már.
+ Kappéter László (1943-2015). Eredeti szakmája erősáramú elektrotechnikus, a Tatabányai Szénbányáknál dolgozott, innen ment nyugdíjba is, 1990-ben. Az oktatás volt a másik élete, a hivatása, amit mindig mellékállásban, szerződéssel végzett, ami a haláláig elkísérte. 1974-től már sorköteleseket tanított a Komárom megyei MHSZ-nél, 13 évig, majd 1987-től, közel 20 éven át a tatabányai Micra ATI gyakorlati és elméleti oktatója. Rendkívüli tehetségét, páratlan szakértelmét, óriási türelmét adta az oktatásnak. Tanítványai imádták, kivívta az egész szakma elismerését, rangos kitüntetésekben részesült. Tavasszal még mondta: elkezdte már feldogozni négy évtizedes szakmai tapasztalatát, az időtálló, aranyat érő módszertani kincset. Minden odaveszett.
+ Wágner Antal (1931-2015). Elektroműszerész az egykori Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban Budapesten, 1947-ben jelentkezik repülő iskolába. Innen kerül Békéscsabára ahol a Magyar Honvédelmi Sportszövetség repülő oktatója lesz. Az ötvenes években súlyos repülő balesetet szenved, felépülése után az MHS gépjárművezető-képzési szakterületén dolgozik. Gépjármű-előadó, műlábbal is nagyszerű gyakorlati oktató. 1976-tól a Merkur Személygépkocsi-értékesítő Vállalat békéscsabai igazgatója, mellékállásban folyamatosan oktat. Később megbízásos vizsgabiztos lesz, egészen 2001-ig, Békés megyében a legkiválóbb szakemberek egyike. Nyugdíjasként is dolgozik, 2007-ig oktatást is vállalt. Mozgalmas élete volt, csendesen hagyott itt bennünket.
+ Solti Sándor (1935-2015). Békéscsabán született, közgazdasági technikumot végzett. Évekig dolgozott, mint képesítés nélküli nevelő az Újkígyósi Általános Iskolában. Az autó és a repülő érdekelte. Már fiatalon gyakorlati szakoktató lesz, megbízással dolgozik, mindeközben vitorlázó repülő, majd motoros repülő és oktató is. 1966-ban levelező szakon szerez fizika szakos diplomát a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. Ez után Békéscsabán a 4-es sz. Általános Iskolában, majd a Madách utcai 5-6-os sz. Általános Iskolában tanít. Folyamatosan vállal oktatást, másodállásban vizsgabiztos egészen 1995-ig, nyugdíjba vonulásáig. Az utóbbi években visszavonultan élt, most végleg eltávozott közülünk.
+ Kajtár József (1948-2015). Érettségi után lakatos, villamosgép-tekercselő szakmát tanult, de az autó jobban érdekelte. Évekig gépkocsivezetőként dolgozik, 1972-ben szakoktatói bizonyítványt szerez az Autóközlekedési Tanintézetnél. Itt kezdte az oktatást, egy életre elkötelezte magát ezzel a hivatással. Dolgozott a közlekedés más területein is, de mindig visszatért. A nyolcvanas években a Fővárosi ATI, 1996-tól az Új-ATI Bt. Autósiskola oktatója. Szívvel-lélekkel, lelkiismeretesen tanított, egyéni módszereket talált ki, tanítványai szerették, mint ahogy kollégái, akikkel mindig szívesen volt együtt. 2014-ben Kajtár magán autósiskolát alapított, megindult a vállalkozás, betegsége azonban egyre inkább elhatalmasodott, elfáradt. Most elvesztettük.
+ Bíró Gyula (1957- 2015). Ózdon született, már 1977-ben hivatásos tehergépkocsi-vezető a Volánnál, majd az Ózdi Kohászati Üzemben. 1985-től az Országos Mentőszolgálat gépkocsivezetője, eset-kocsin dolgozik, megtapasztalja a járművezetés minden szépségét és nehézségét, a lelkiismeretes munka fontosságát. 2005-ben - amikor szinte már mindent tud a járművezetés gyakorlatáról - elvégzi a szakoktatói tanfolyamot. Tanítani akar. Először az Ózdi 1 sz. Munkaközösségben, majd a Miksztai Autós-Motoros iskolában kamatoztatja óriási szakértelmét. 2012-ben már súlyos betegségével küzd, három évig viselte, fegyelmezetten, türelemmel. Elvesztettük az oktatót, de tudjuk, nem élt hiába.
+ Czuprik András (1939-2015). Nyíradonyban született, gépipari technikumot végzett, mozdonyvezető volt a MÁV debreceni kirendeltségén. A hetvenes évek elején kezdte a járművezető-képzést, először másodállásban az MHSZ megyei iskolájában tanít, később az Autóközlekedési Tanintézet főfoglalkozású oktatója. Szerette ezt a munkát, értett is hozzá. 1996-ban már rutinos, nagy tapasztalatú szakemberként alapította meg a Czuprik Autósiskolát Debrecenben. Jó érzékkel fejlesztette, az összes járműkategóriára, a szaktanfolyamokra is kiterjesztette oktatási tevékenységét, rövid idő alatt sikeres családi vállalkozást hozott létre. Hajdú-Bihar megyében sokan ismerték, kollégái tisztelték, tanítványai szerették. Példátlanul nagy munkabírását súlyos betegsége akasztotta meg. Nyugodjék békében.
+ Tar Imre György (1941- 2015). A régi nagyok közül való. Az Autóközlekedési Tanintézet Szőnyi úti telephelyén kezdte az oktatást 1970-ben, alapító tagja az 1973-tól működő 24-es sz. Gépjárművezető-képző Munkaközösségnek. Negyvenkét évig dolgozott ebben a jó hírű oktatói közösségben. BME Műszaki Oktatói képesítést szerzett 1985-ben, a Fővárosi Közlekedési Felügyelet hivatalos, 2006-os keltezésű szakfelügyelői értékelésében fogalmazták róla: Ön kiváló munkamódszerével, a tanulókkal példaadó, lelkiismeretes kapcsolattartásával nagymértékben hozzájárul a magyarországi közlekedésre nevelés ügyéhez. 2012-ben Moharos Díjat kapott, sokat tudott a szakmánkról, sokat veszítettünk vele. Nyugodjék békében.
+ Dosticza Gábor (1965-2015). Kecskeméten a Volánnál került kapcsolatba a közúti közlekedéssel, eredeti képzettsége fuvarszervező. Többre vágyott, tanítani akart, szakoktatói képesítést szerzett. Az MHSZ keretein belül, Kalocsán kezdte a gyakorlati oktatást 1991-ben, később a H-Color Autósiskolában, 1996-tól már a Kiskun Autósiskola kalocsai kirendeltségén tanít. Hozzáértő, kiváló szakember, jó nevű oktató, nem mindennapi elhivatottsággal végezte munkáját. Nemcsak a tanulóvezetők, közvetlen munkatársai is tisztelték, szerették. Hirtelen jött súlyos betegsége derékba szakította életét, korán elment. Nekünk maradt a tehetetlenség érzése, a mindig fájó veszteség. Nyugodjék békében.
+ Marczinek Zoltán (1945-2015). Eredeti szakmája lakatos, majd közlekedésmérnök, mérnöktanár. A régi nagyok közül való. Először megtanulta a síkreszelést, a szakma alapfogásait, hogy eljusson a tanári magaslatokba. Végig járt minden iskolát, fontosabb munkahelyet, hogy tudást, tapasztalatot szerezzen a tanításhoz. Mindig a közlekedésben az autós szakmában mozgott. 1971-től a Veszprémi Volánnál gyakornok, tanműhely vezetője, járművezető-szakoktató, Ajkán üzemegységi főmérnök. A hetvenes évek végén már Budapesten a Volán Oktatási Központjában, a KPM Gépjármű-közlekedési Főosztályán, 1991-ben a SZÖVAUT üzemigazgatója, közben forgalmi tiszteket tanít, képzésfelügyelő, a Közlekedési Főfelügyelet meghívásos vizsgabiztosa. 1994-től a Bánki Donát Szakközépiskola igazgatóhelyettese, további tizenhat évig az igazgatója. 2011-től aktív nyugdíjas. Négy évtizedes, példátlanul gazdag, sikeres szakmai életút. Szívügye volt a fiatalok szaktudásának fejlesztése, kulturális érdeklődésük felkeltése. Nem élt hiába.
+ Hajmási Ottó (1956-2015). Nagykanizsán végezte a középiskolát, 1981-ben kezdte az oktatást az Autóközlekedési Tanintézetnél. Az összes járműkategóriára volt hivatásos vezetői engedélye, a gyakorlati oktatást is hivatásnak tekintette. Az ATI 1983-as átszervezése után a Zala megyei MHSZ-nél tanított, majd 1990-től az alapítványi képzőszev a Technika Kft. következett. Kiváló szakember, kirendeltség-vezető is volt, tisztelték szerették kollégái, még inkább tanítványai. Harmincnégy évig szolgálta a közlekedésre nevelés ügyét, küzdött az egyre súlyosabbá váló betegségével. Szeretett volna még oktatni. Talán nem is hagyta abba. Elhívták, mennie kellett. A jó oktatóra mindenhol szükség van.
+ Vörös István (1955-2015). Alapképzettsége karosszéria lakatos. Eredeti szakmáját is szerette, teljesen soha nem vált meg tőle. Még jobban szeretett azonban tanítani. Nagykanizsán az MHSZ sorköteles képzésében kezdett 1985-ben, majd a rendszerváltás után 1990-ben a Kulturált Közlekedésért Alapítvány a Technika Kft. oktatója. Mindenki ismerte a városban, jó szakembernek tartották, volt türelme, felkészültsége, a defenzív járművezetést oktatta, imádták a tanulóvezetők. Nagy szívvel végezte munkáját három évtizeden át, de aztán a szíve nem bírta. Mostanában a jó oktatók korán halnak, de az sincs, aki a helyükre ülne.
+ Dránovits Gyula (1955-2015). Pécsváradon majd Pécsen végezte tanulmányait, 1976-ban kezdte az oktatást az MHSZ Baranya megyei iskolájában. Később a Harkányi GMK oktatója, iskolavezetője, itt teljesedett ki szakértelme. Rövid ideig iskolavezető a Pécsi ATI-nál, majd a Nívó Autósiskola iskolavezetője, egészen a nyugdíjazásig. Elsőrangú oktató volt, mindenki szerette, emberileg is kiváló egyéniség, sokakat megtanított a kulturált közlekedésre. A sors azonban vak és kiszámíthatatlan. Tragikus közúti balesetben családjával együtt vált a közlekedés vétlen áldozatává.
+Tóth Ferenc (1941 - 2015). Eredetileg gépipari technikumot végzett Pécsen, majd az ÉPGÉP vállalatnál dolgozott, hosszú ideig volt megyei szintű, kiváló sportoló. A 80-as évektől kezdett oktatni az akkor legkorszerűbb, legszínvonalasabb Baranya Megyei ATI iskolában. Ebben a környezetben szerette meg, imádta a gyakorlati oktatást, mint ahogy őt is a tanulóvezetők. 1990-től már főállású vizsgabiztos a Közlekedési Felügyeleten, ehhez is volt szeme, érzéke. Nyugdíjazása után hagyta abba a munkát, oktató és vizsgabiztos kollégái tisztelték, szerették. Nyugodjék békében.
+ Király József Béla (1952-2015). Siklóson érettsségizett, gépjármű-villamossági műszerész oklevelet szerzett, 1977-től már Pécsett a Baranya Megyei Autóközlekedési Tanintézet oktatója. Folyamatosan képezte magát, KRESZ-Műszak-Gyakorlati szakos képesítése volt, később az iskolavezetői tanfolyamot is elvégezte. A rendszerváltás után az első egyéni vállalkozók között volt, Siklóson Király Autósiskolát alapított. Itt teljesedett ki szakértelme, nem mindennapi türelelmével, példaadó segítőkészségével vigyázott a tanulóvezetőkre, 38 évig szolgálta a közlekedésre nevelés ügyét. Nincs tovább.
+ Földi Béla (1970-2015). Szakközépiskolában végzett autószerelő Békéscsabán, a Postaautónál dolgozik, 1993-ban szerzi meg szakoktatói bizonyítványát, 2000-ben a Pozsár Autósiskolában kezdi a gyakorlati oktatást. Közben informatikus lesz a Gábor Dénes Főiskolán, de változatlanul az oktatói munkát végzi, ami az élete. 2004-től a Gyulai 1 sz. MK oktatója, 2008-ban a MAK iskolavezetője, majd a Magura Hungary Kft. nagyjárműves oktatója. 2012-ben már révbe érne, megalapítja saját vállalkozását a Földi Autósiskolát. 2014-ben jön a súlyos betegség, kórházba kerül, tanulói pedig imádják, nem is értik, folyamatosan keresik. 2015-ben már nem éri meg 45-ik születésnapját.
+ Szentesi Péter (1953- 2015). Autószerelő, majd taxi gépkocsivezető a Fővárosi Autótaxinál. A hetvenes évek elején a 24-es GMK-ban tanult meg vezetni, a nyolcvanas évek elején a 13-as GMK-ban kezdett oktatni. Skoda S100-assal indult a Népligetből - elsuhant 35 év - öreg huszonhárom éves Mercijével állt meg az Irottkő parki tanpályán. Sokat megélt, bölcs oktató volt. Jöttek a 90-es évek, a magániskolák. Hol is volt a tanpálya? Hány is volt a munkahely? Ami biztos, utolsó állomás a Csigavér Autósiskola. Tíz éve súlyos betegség, csontrák támadta meg, nem hagyta magát, el is hittük, hogy meggyógyult. A tanpályán botjára támaszkodott, felidézett egy-egy régi tanulóvezetőt, mindig jó szívvel beszélt róluk. Mennyi mindent elvitt magával.
+ Mógor Iván (1954-2015). MHSZ gyakorlati szakoktató volt Budapesten. (Fájó szívvel vettük tudomásul, hogy Iván elhunyt. Kedves, vidám ember volt. Az élet elsodort bennünket mellőle. Őszintén sajnáljuk, hogy az 50 éves osztálytalálkozónkon már nem láthatjuk. Kovácsné László Rozália Rita - 2017-ben)
+ Gémesi György (1949-2015). Eredeti képzettsége finommechanikai műszerész, szakoktatói bizonyítványát korengedéllyel szerezte még a régi ATI-nál, 1972-ben. Az MHSZ-nél kezdte a sorköteles fiatalok gyakorlati oktatásával, mesteroktató képesítést szerzett, évekig az MHSZ VII. kerületi kirendeltségét vezette. A nyolcvanas években taxizott egy ideig, de hiányzott neki a tanítás. A Bécsi úti ATI iskolákban vállalt munkát, itt teljesedett ki szakértelme, oktatói hivatása. Mindig segített, tanulóinak a vizsga után is szívesen adott tanácsokat, sokan fordultak hozzá, de 2014-ben már súlyos betegsége korlátozta oktatói tevékenységét. Nehezen viselte, hogy nem dolgozhat, a kórházban még az utolsó napon is tervezett, de már elhagyta az ereje.
+ Veszprémi Pál (1950 – 2015). A fővárosi Petőfi gimnáziumban érettségizett, elektroműszerész szakmát tanult, majd a BKV-nál dolgozik, itt lesz belőle autóbuszvezető. Ezzel kezdődött szakmai pályafutása, 1974-ben az ATI Dankó utcai tangarázsában gyakorlati oktató, 1976-tól a Bécsi úti gyakorló iskolában oktat több mint 15 éven át, kedvelte, megszerette ezt a foglalkozást. Az Autóközlekedési Tanintézet teljes felszámolása után 1992-től a Pati Bt. magániskolában tanít buszvezetést, vállalkozóként személyfuvarozást is végez egy utazási irodának. Egészsége azonban megromlik, betegsége egyre súlyosabb, 2008-ban már rokkantsági nyugdíjba kényszerül. Hivatásának élt, régi munkatársaival az utolsó pillanatig tartotta a baráti kapcsolatot. Nyugodjék békében.
+ Radeczky László (1949-2015). Érettségi után lett autószerelő, először az AFIT majd a Merkur vállalatnál dolgozott. A gyakorlati oktatást 1972-ben kezdte az ATI Dankó utcai telephelyén. Az MHSZ-nél a Dagály utcában tanított 1978-tól, innen az V. Sebesség Kft.-hez vezetett az út. A 90-es évektől egyéni vállalkozó a fővárosban. Ivanov -, Csaba-duo -, Mazsola autósiskolák. Mindenhol kedvelték, mert szerette munkáját, családjának élt, munkatársai becsülték. 2011-ben jött a súlyos betegsége, ebből még felépült, újra elkezdett dolgozni. A sors azonban nem engedett neki többet. Tapasztalt, nagyszerű kollégánk volt.
+ Tüll László (1941-2015). Eredeti szakmája autószerelő. Értett az autóhoz, imádta az autót, de ennél is fontosabb volt számára: tanítani az autózást. A régi nagy ATI-sok közül való, 1970-ben a Dankó utcai tangarázsban kezdte az oktatást, mindig komolyan vette, hivatásnak tekintette ezt a munkát. Szakmai következetesség, pontosság, amit tanulóvezetőitől is megkövetelt. Az ATI átszervezése után 1987-2001 között a Rutin Autósiskola jó hírű oktatója, már nyugdíjasként, 2004-ig a Rácz Autósiskolánál tanított. Három és fél évtizedig szolgált a közlekedésre nevelésben, 2011-ben Moharos Díj kitüntetést kapott, most vége az egésznek. Megint sokat veszítettünk.
+ Astyilán András (1967-2015). Elektroműszerész szakközépiskolai végzettsége volt, imádta az autót, mindent, ami a technikáról, a közlekedésről szólt. Budapesten kezdte az oktatást 2000-ben a Dekmár és Társa autósiskolában. Sok helyen kipróbálta magát, a Tóth Autósiskolában, a Delfin Kft. iskolavezetője, az SOS autósiskolában, talán kereste a helyét, vidéken is dolgozott. Mindenkivel közvetlen, barátságos, társaságot szerető ember. A halálos vírus azonban nem válogat, 48 évesen érte a szörnyű betegség, majd kómába esett. Sokáig reménykedtünk, de Astyi már nem jött vissza.
+ Varsányi György (1956-2015). Battonyán született, Békés megyében a Magyar Autóklubnál kezdte az oktatást, még a kilencvenes évek elején. Évekig volt hivatásos gépkocsivezető, munkavédelmi előadó, Orosházán a Carscool Autósiskolában, majd legutóbb Mezőhegyesen a Lux Autósiskolában oktatott. Szerette munkáját, tanulói kedvelték, élvezték mindig vidám természetét. A sors kiszámíthatatlan. Este, már hazafelé autózva érte a tragikus baleset, oldalról jött a halálos ütközés. Nem kapta meg az elsőbbséget! Áldozattá vált az oktató, aki tanította a közlekedést! Nyugodjék békében!
+ Ixner Anna (1947-2015). Az Autóközlekedési Tanintézet Baross utcai központjában kezdett dolgozni 1970-ben. Az ATI fénykorában az oktatásfejlesztési osztály fiatal titkárnője, gyors- és gépírója, mindenes ügyintézője a munkatársak kedvence volt. Mert minden gépelési munkát vállalt, mindenki szerette, mindenkinek segítőkész kolléga volt. Huszonöt évig egyfolytában. Amikor 1995-től a sorsa, családi helyzete külföldre szólította, akkor is ilyen maradt, senkit nem felejtett el. Amikor tehette, jött haza. Soha nem múló vagy tán egyre erősödő honvágya volt. Most már ennek is vége.
+ Farkas József (1944-2015). Régi ATI-s oktatási szakember Szegeden. A hetvenes évek közepétől volt a Csongrád megyei Autóközlekedési Tanintézet igazgatója, egészen a nyolcvanas évek végéig. Ekkor már - a KPM 1983-as átszervezésével - a megyei tanácsokhoz kerültek az ATI iskolák, ahol gazdátlanul ellehetetlenültek. Új szakemberekre várt a feladat, hogy tovább vigyék a járművezető-képzés ügyeit, amiben ő már nem szivesen vett részt. Próbálkozott ugyan magániskola alapításával, de kevés szerencsével. Nyugodjék békében.
+ Heller József (1942-2015). Már a hatvanas végén MHSZ tehergépjármű-oktató volt Debrecenben, pár évvel később a Hajdú Bihar megyei ATI iskolában tanítja a gépjárművezetést. Elméleti oktatást is vállal, 1983-tól motoros oktatással foglalkozik, szívvel-lélekkel végzi, hivatásnak tekinti munkáját. Motorsuli Autósiskola Bt. családi vállalkozását 1998-ban alapította, ebben is sikeres, tanítványai rajongva szerették, kollégái által is nagyra becsült szakember. 2013-ban visszatért súlyos betegsége, bízott ugyan, de ezzel már nem tudott megbirkózni. Béke poraira.
+ Amtman János (1942-2015). Az ATI Dankó utcai tangarázsban kezdte a gyakorlati oktatást 1980-ban, majd tovább az MHSZ Budapesti iskolájában. A rendszerváltás idején az elsők között indult vállalkozó oktatónak, AMT-96 Bt. néven saját iskolát alapít, az utóbbi öt évben az Újpest Autósiskolában tanított. Mindig jó kedélyű, türelmes oktató, nemcsak szerette munkáját, értett is hozzá. Tanulói kedvelték, kollégái nagyra becsülték a szakmában. Harmincöt évet szentelt a közlekedésre nevelésnek, aztán hirtelen elment. Nem jár többé a tópartra, a Hosszúmesgye utcai kis pihenő házba. Még ennél is nagyobb csendre vágyott. Nyugodjék békében.
+ Rácz Gyula (1940-2015). Korán elkötelezte magát a közlekedés ügyének, már a 70-es évek elejétől szállítási vezető a fővárosi szeszipari vállalatnál. 1972-ben alapító tagja a 8. sz. (XIII.Victor Hugo utcai) Gépjárművezető-képző Munkaközösségnek. Itt is maradt, örökre eljegyezte magát az oktatással, amit szeretett és mindig szívügyének tartott. Mint ahogy a fotózást, a számítógéphez való szenvedélyes ragaszkodását is megtartotta. Oktatóként és iskolavezetőként több mint harminc évet töltött el a közlekedésre nevelésben a járművezető-képzésben. 2004-től nyugdíjas, de soha nem tudott szabadulni hivatásától, halála előtt is tudta, figyelte a szakma történéseit.
+ Dorkó György (1934- 2015). Az ötvenes-hatvanas években sikeres MHS sportoló, 1966-tól az MHSZ Országos Központ munkatársaként kapcsolódott be a gépjárművezető-képző szakmába. Folyamatosan képezte magát a közlekedésre nevelésben, nagy kedvel és szakértelemmel vett részt a sorköteles fiatalok képzésében, a szakma 1969-es oktatási reformjának megvalósításában. A nyolcvanas évek közepétől az MHSZ Budapesti Iskolájának (Dagály utca) vezetője, a 90-es évek elején vonul nyugdíjba, erre azonban már súlyos betegsége miatt kényszerül. Elment a kollégái körében is tisztelt, jó szervezőkészséggel bíró, kiváló oktatási szakember, akinek 2010-ben Moharos Díjjal is elismerték munkáját.
