Módszertani kisokos a CSAJSZI Autósiskolából…
 |
 |
Automatikus váltó I.
KRESZ tanfolyam rengeteg tanulás, sikeres vizsga!
A tanulóvezető előtt a kérdés: milyen autón szeretne tanulni?
Automatikus, vagy manuális váltóval?
A manuális váltóst választja.
Kérdezem, miért?
Mert a férje, a barátja, az apukája mondták, hogy azon is meg kell tanulni vezetni.
De miért bajlódjunk a kuplung csúsztatással, váltással, emelkedőn az indulással?
És miért vesszük el a vezetés lehetőségét attól, aki nem őstehetség, automatikus váltóval tökéletesen elboldogul és minden figyelmét a forgalomra összpontosíthatja?
Miért vagyunk a technikai fejlődés ellen?
Talán térjünk vissza a keverőtárcsás mosógéphez és a szalagos magnóhoz?
Ma már nem is tudunk elfogadható érveket felhozni az automatikus váltó ellen.
A legtöbbször pedig azok mondanak erről véleményt, akik még soha nem vezettek modern automata váltós autót.
Hálásak lehetünk, hogy a mérnökök megkönnyítették nekünk az autóvezetést.
Nekem az automata váltós autó szerelem volt első találkozásra!
Automatikus váltó II.
Egyszerű: ha előre szeretnél menni, akkor D-be, ha hátra, akkor az R-be teszed, ha parkolni szeretnél, akkor a P állásba csúsztatod. Nincs kuplungpedál! A váltás automatikus, újabban számítógép vezérli.
Biztonságos: mindig az ideális fokozatba kapcsol, megkönnyítve nekünk a hirtelen indulásokat is. Tapasztalt sofőrökkel is előfordul, hogy nem megfelelő sebességfokozatba kapcsolnak, ez a váltó nem téved, megbízható.
Jó fogyasztás: tévhit, hogy az automatikusan váltó autó sokat fogyaszt! Korunk technológiája mellett már kevesebbet, mint manuális társai. A tanulóvezetők is optimális fokozatban tudják tartani, ami a motor kisebb kopásával is jár.
Kényelmes: gyorsítás közben sem nekünk kell a fokozatot váltani. Ebben az autóban figyelmünk felszabadul, a vezetésre, a közúti jelzésekre, a közlekedési partnerekre koncentrálhatunk.
Alkalmazkodó: az adaptív technológiáknak köszönhetően az automatikus váltó már a vezető stílusához is alkalmazkodik. Kiismeri szokásainkat és igyekszik kiszolgálni bennünket, a vezető csere után is alkalmazkodik.
Ideális oktatójármű: régi tapasztalat, hogy a manuális sebességváltó, a kuplung kezelése sokáig elvonja a tanulóvezető figyelmet. Automatikus váltóval több idő és energia marad a forgalomra és a parkolási feladatokra. Nem túlzás! Rövidebb lesz a tanulási idő, biztosabb lesz a tudás!
Kertesi Tünde
T tábla
Már korábban is terveztem, hogy tollat fogok e témában, most eljött az ideje. Arról van szó, hogy mi a tanulókocsikkal akadályozzuk a forgalmat!
Tegnap is kioktatott egy taxi-vezető, hogy a KRESZ előírja: nekünk folyamatosan, csak mások zavarása, akadályozása nélkül szabad haladni.
Jobbnak láttam, hogy a vitát elkerüljük, ezért tovább álltunk.
Az ilyen eset nálunk napi szinten előfordul. Nemcsak velem, a kollégákkal is, és feltételezem, ez gond lehet, akár országos szinten is.
Kérdezem én, a Főszerkesztő úrtól, de magamtól is, hogy mit ér fejünk fölött a tetőtábla?
Mert azt tudom, hogy régen a T jelnek volt tisztelete, most viszont, ha lehetne, le is taposnának bennünket.
Ismerem a Képzési Rendeletet, tudom, hogy a T tábla milyen legyen, oktatáson kívül le kell takarni, ismerem a szankciókat is.
Mi oktatók viszont nem vagyunk kaszkadőrök!
Egyáltalán, milyen hatósági védelmet kaphatnánk mi egy ebből következő baleset után?
Van-e a tetőtáblának jogi vonatkozása, hivatalos, szakmai, hatósági protokollja?
Lehet, hogy túl sok a kérdésem?
Horváth Gábor Kalocsáról
Kiszállni a tanulókocsiból!
A régi szakirodalom többször, több helyen is említi, az oktatói tapasztalat és bölcsesség is ezt diktálja, a lehető legnagyobb önállóságra neveljük tanulóvezetőinket.
Éppen ezért nagyon furcsállom, hogy tiltja ezt egy mai hatályos rendelet. Nevezetesen, hogy ha megfelelő, ingerszegény környezetben kiszállok a tanuló mellől, maradok a kocsi mellett és hagyom egyedül gyakorolni, az szabálytalan. Ráadásul, büntetnek is érte!
Most éppen egy vasárnap délelőtti rutinozás után vagyok. A tanpálya széléről figyeltem tanulóvezetőm, egyedül vezetett egyik feladattól a másikig, amibe még belefért az ugyancsak egyedül megtett tanpályás nagy kör is. Amikor visszaérkezett, látszott rajta hogy boldog, mert önállóan csinálta, egyedül vezetett!
Megérezte a felelősséget, azt hogy bizalmat kapott tőlem, és azt, hogy egyedül dönthetett.
Ha valami, akkor ez hozzájárul fejlődéséhez.
A tanulókocsiból kiszállás oktatás-módszertani kérdés, ha jól csináljuk nincs benne semmi kockázat. És ha ez szóba kerül, akár fiatal oktatók között is, nekem mindig meggyőző érveim vannak mellette.
Ám, aki a tiltó rendeletet hozta, a döntéshozó ember, az soha nincs közöttünk.
Mikor tudnék vele találkozni?
Simonyák Zoltán
Ki mit szól hozzá?
Ötvenkilenc éve vagyok a szakmában és a minap visszapörgettem régi feljegyzéseim. Kerestem a sikertelen forgalmi vizsgák okait. Arra az eredményre jutottam, hogy nálam a legtöbb sikertelen vizsgát az M-6-os vizsgafeladat, a hátramenetben két kocsi közé beállás párhuzamosan cimű parkolás okozta. Egyértelmű, hogy nálam a sikertelenségért legtöbbször ez a vizsgafeladat volt a felelős.
Most nem akarom ezt a tanulóvezetőkre fogni, már csak azért sem, mert ebben én az Oktató is benne vagyok.
Mégis, keresem az igazi okot. A legfőbb oknak pedig azt találom, hogy ez a feladat nagyon nehéz!
Elemeztem én már jobbra-balra. Többször is ezt a bonyolult parkolási feladatot, számba vettem az összes problémát amelyek a sikertelenséget okozhatják. Most is csak ismételni tudom ezeket.
Ennél a feladatnál a vizsga folyamán úgymond barangolni kell, hogy találjunk már két olyan várakozó gépkocsit, amelyek között a távolság nem nagyobb és nem is kisebb, mint hét méter. És ez a tanulóvezetőnek elég nagy gondot okoz már a feladat megkezdése előtt is!
Ha pedig ott vagyunk és elindulunk hátra, rendszerint nem találják el, hogy melyik pillanatban kell a járdaszegély felé kormányozni, nem érzik meg, mikor kell az első kerekeket visszakormányozni.
Vagy túlkormányoznak, vagy az ellenkezőjét teszik.
Nem tudnak úgy bekormányozni, hogy a gépkocsi hátsó kerekei a szegély mellé guruljanak, lehetőleg 30 cm-nél nem távolabb és persze párhuzamosan.
Ennél a feladatnál végig hátramenetben vagyunk, még autónk jobb elejét is kell figyelni, nehogy neki koccanjunk a parkoló gépkocsinak. Igaz, itt kétszer is lehet korrigálni, de ez általában nem szokott sikerülni.
Nekem már több vizsgázóm is megjegyezte: ha egyszer lesz vezetői engedélye soha nem fog ilyen „akrobatikus” beállást csinálni.
Azt is tudom, hogy erre a hátrafelé párhuzamos beállásra az oktatók már sok módszert, mindenféle bűvös tippet is kitaláltak, de nem sok eredménnyel.
Valljuk be mi oktatók is: ez olyan összetett feladat, amihez átlagon felüli ügyesség kell.
És én azt is hozzáteszem: ebben a feladatban az ügyetlenség nem feltétlenül az alkalmatlanságot jelenti!
Az én tanulóim között sok olyan jelölt volt, aki a közlekedési szabályokban egészen jó, óvatosan, előrelátóan és szabályszerűen vezetett, de ezt a technikai feladatot, ezt beállást nem tudta tökéletesen megoldani. Bármennyit is gyakoroltuk!
Szerintem itt nem lehet szó ügyetlenségről, vagy alkalmatlanságról! Hiszen tudják az elméleti tudnivalókat, a forgalomban kellő gyakorlati tudással, előrelátóan, a közlekedési helyzetekhez, a látási és időjárási viszonyokhoz alkalmazkodva vezetnek.
Én szerintem tudnak vezetni. Persze kezdő szinten.
Nem vagyok hatóság, nem vagyok vizsgabiztos! Csak egy régi, hóbortos oktató vagyok. Mindenesetre ha én lennék az a valaki..., akkor ezt a feladatot egyszerűen kihagynám! Már csak azért, mert én magam is kihagyom, kerülöm a városban a beállás párhuzamosan hátramenetben című parkolási feladatot. Keresek jobb helyet, megoldom másképpen!
Félreértés pedig nehogy essék! Most én nem a vizsgafeladatok megváltoztatását követelem, - csak elmondtam valamit.
Ki mit szól hozzá?
Csak egy rövid megjegyzés...
Megrendülve olvastam az In Memoriam ablakban Mályi Péter kollégánk haláláról! Sajnos, ez a szomorú hír már régebbi, én csak most vettem észre!
Nekem 1971-ben az MHSZ-nél, Székesfehérváron Ő oktatta a KRESZ-t !
Olyan szuggesztív előadó volt, hogy máig él bennem. Emlékezem a szavaira, mondataira, a módszereire!
Amikor azután én is oktattam a KRESZ-t, mindig Őrá akartam hasonlítani!
Olyan nagyszerű volt, szavaim sincsenek méltatására.
Attól tartok, kevés ilyen ember van már közöttünk.
Pedig mennyi ilyen oktató kellene a mai világban!
Kovács Attila vizsgabiztos
Comenius
B.Péter régi tanítványom küldött még nekem pár sort. Már múló kapcsolat ez, de időnként, egy-egy mobil hívással feléled!
- Tanár úr, én most már 14 éve csinálom a gyakorlati oktatást, jól is keresek, de most baj van, valahogy már elegem van!
Nem is az, hogy elegem van, hanem, hogy összeesküdött már a világ is ellenem. A múlt héten négy tanulómból négy bukott, ami számomra teljesen érthetetlen!
Hogy csinálhatták ezt velem? A vizsgabiztosokat pedig végképp nem értem. Lenulláztak, kíméletlenül dózerolnak!
Pedig ugyanúgy dolgozom, mint korábban!
- Tanár úr! Ehhez szóljon valamit?
Mit is szólhattam volna, magam is ismerem ezt a rohadt érzést.
Halgattam, mert mélységesen együtt éreztem vele. Pedig mennyi észérvem van arra, - tanítottam is, hogy nem érdemes elkeseredni, ha tanulóink elvéreznek a vizsgán.
Nemcsak, hogy nem érdemes elkeseredni, hanem még erőt is lehet ebből gyűjteni!
Megújuló erőt, szakmai alázatot, egészséges önbizalmat és tanítói büszkeséget!
Az észérveket most nem sorolom (majd máskor), de Comenius még Sárospatakon írt sorait elküldtem neki:
„A tanítók élő példái azoknak az erényeknek, amelyekre másokat alakítaniuk kell… akik még a sérelemben is higgyék, hogy a méltóság magas székében ülnek, és fenséges feladat van rájuk bízva, amelynél nincs nagyobb a Nap alatt”
