VERS a régi időkre is emlékezve
A járművek iránti vonzalmam okán Ternai Zoltán "A gépkocsi" című könyve fogta meg talán a legjobban gyermeki képzeletem. Igen, mert akkoriban az imakönyv és a biblián kívül más olvasni való öröm nemigen akadt odahaza a házban. Betűs ábrándozásaim során, derűs időtöltésem kapcsán hála Istennek felajzott ifjúkori lázban velük éltem velük együtt.
Persze derengő hajnalkoron nem sejtettem még, hogy e papírzizegésű
élmény határozza meg későbbi életem. Pontosabban az ezekből jövő,
a szívet melengető, a mindent átszövő áhítat, valamint a gépkocsik
iránt érzett imádat voltak azok a mindennapos dolgok,
melyek igaz komfortként, bódítóan pezsegtek,
csendes békében csörgedeztek ereimben.
Az első élményem egy benzines CSEPEL teherautóval esett Bercelen.
A második nagy szerelmem egy öreg GAZ 69-es volt Pesten.
Ez napokon át fülembe duruzsolt, és olyan jámbor mód,
mint télen a meleg cserépkályha, minek okos lelke csupa hála és,
mikor ha szóltam hozzá, bársonyos hangon válaszolt.
A fiatalság okozta sors úgy hozta, hogy katonaként rövid ideig bár,
de egy IZS motorkerékpár volt futár társam.
Majd a haza szolgálatában harckocsi-vezetővé váltam. Aztán
szakmám szerint tanultan egy ideig szereltem, majd a bajaimból okultan
oktatni kezdtem. Kezdetben még hajnalban keltem. Emlékszem, mikor
hideg téli reggeleken a tanulók úgy vártak az MHSZ telephelyen,
hogy a fejekben rend, a szívekben tisztelet leledzett.
Akkor még adtak a véleményre és sóváran
vágytak az elismerésre. Nyitottak, és fölöttébb
készségesek voltak. Ma már a legtöbb, amikor oktatásra jön,
még csak nem is köszön. Pedig te százszor kedveskedsz, atyaian
szólsz hozzá, becézed, dicséred, a lelked kiteszed érte, holott még
korántsem szolgált meg érte. Mint annak idején apjának, anyjának,
neki már nem erénye az alázat. S ha szólni mersz az utódnak, csak néz
rád, mert Ő maga a gyöngyharmat ember, aki a tenger
hullámhátán sprintel, száll, és interszalasszál.
(Angyal András)
VERSIKE, amit még egy a Dankó utcai ATI-s oktató komponált
Ez a kocsink. Parancsoljon! Beülünk hát sietve.
Indítunk, s már robogunk, egyenest a Ligetbe.
Szerelvényfal: tetszik látni, ez a kuplung, ez a gáz!
Mire jó a kormánykerék? Ránézve is magyaráz.
A váltó karját ne szorítsuk mereven!
Előre a tekintet, fontos itt a figyelem.
Index, lábfék, tükör és kézifék,
Lesz is dolgunk éppen elég.
Induljunk hát! Gyér ez a forgalom, semmi izgalom.
A kormányt jobbra-balra. Meg van már a szlalom!
A sebváltó makrancos, de így van az elején,
Mint ha magam látnám az első órám kezdetén.
Párhuzamos parkolás, orral be a bóják közé,
Egy 100-as Skoda vár előttünk, óvatosan álljunk mögé.
Elindulunk és megállunk, jól megy ez a fordulás,
Alaposan hátra nézve, jöhet már a tolatás.
Gyérforgalmú úton vagyunk, a gázt most vegyük el,
Úttorkolat, jobb kézről jön, engedjük csak el!
Ez pedig már főútvonal, puhán fékez motorunk,
Körülnézünk jobbra-balra, simán csatlakozunk.
Párhuzamos közlekedés. Körforgalom. Hegymenet,
Kívánhat-e mazsola izgalmasabb tanteret?
Sávváltás majd gyorsítás, de megint kell egy fékezés,
Érezzük a tempó nyelvét, defenzív a vezetés.
(Ágoston Imre)
